“Mi maradt a haldokló kambodzsai emberekből?
Egy nagy fénykép, amin az amerikai színésznő egy sárga gyermeket tart karjában.
Mi maradt Tomasból?
Egy felirat: Isten királyságát akarta a földön.
Mi maradt Beethovenből?
Valószerűtlen sörényű komor férfi, aki sötét hangon jelenti ki: “Es muss sein!”
Mi maradt Franzból?
Egy felirat: Hosszú bolyongás után hazatért.
És így tovább, és így tovább. Mielőtt elfelejtenek bennünket, giccsé változunk. A giccs átszállóállomás a lét és feledés között.”

(Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége)

a tegnapi nap díjnyertes párbeszébét Balatonföldváron sikerül elkövetnem, Bia barátnőmet keresve.
Pub-Lik terasza. korai órák in the morning. egyik volt osztálytársam. (név nélkül… katika… ucse ismeri senki…)

én: “szia, Biát nem láttad véletlenül erre?”
volt osztálytárs: “kit, piát? a pia itt az asztalon…”

ekkor adtam föl… pedig lehet, h jobb lett volna ha folytatom, mert még viccesebbeket írhattam volna ide.

ma is sikerült fergetegeset buliznunk. Y! a cotton eye joe-nál feladtuk…. rednex?! 2006-ban????
NEM rajtunk múlott! katalin és én megpróbáltuk. derék harcban maradtunk alul… azt hiszem az est nem igényel részletesebb ismertetést. ezt érezni kell!
(pozitív viszont, h sikerül beszerezniük egy puhább párnával rendelkező pecsétet, így megúsztuk érmetszés nélkül, ami roppant megnyugattó)

drága barátaim!
nagy örömmel tölt el, h gyagya brigád egymásra talált. megnyugtat, h mindannyian gyermeteg lelkületű lények vagyunk, és kb egy ovis értelmi szintjén mozgunk! ez így van rendjén…
ennek örömére rázzuk is jól össze csöpp kis kobakjainkat!

ma este Volt egyszer egy vadnyugatot bámultam! mennyire jó! és mekkora zene…?! pff!! ezer éve láttam utoljára. csak kár, h Charles Bronson a vadnyugati hős benne, mert én inkább Clint Eastwood párti vagyok!
ő az elősszámú vadnyugati puffogtató!

az úgy volt, h még a 7en valamikor Katalin kitalálta, h menjünk el éjszakai fürdőzésre. jól meg is beszéltük a dolgot, és beszereveztük Oxit is, aki szintén lelkes volt. hurrá!
elérkezett a várva várt időpont, ám ekkor történetünk fordulatot vett: Oxi lemondta a mókát! ekkor mi Katalinnal megragadtuk az alkalmat, és jól áthaladtunk hozzájuk, mert Pecér 18 éves lett, és ezt nem hagyhattuk szó nélkül, másrészt Katalin megmutatta a tevepókos könyvét Oxigénnek. no, dolgunk végeztével bepillantottunk Miklóskához, és odébb álltunk.
kisvártatva megérkeztünk a strandra, ahol – meglepetésemre – több bátor éjszakai fürdőzőt is találtunk. kerestünk egy kellemes helyet, ahova lepakoltuk motyóinkat, és behaladtunk a Balatonba. annyira “sííííííííííímogató” volt, ugye Katalin?! :):) na, viccen kívül: marha jó volt a viz.
és ekkort jött az, amire mi nem voltunk felkészülve: a rettentő sok szúnyog. szívták a vérünket erősen, és mivel, csak az arcunk nem volt víz alatt hamar telelettünk helyes kis csípésekkel. aztán a másik kislány elkezdett fázni, és megkérte egyik kislányt, h menjenek ki a partra. jah… és közben nem láttuk, h hol a lépcső, meg h hol vannak a törcsik, és a szúnyogok még mindig jöttem masszívan!
ezt követően gondoltuk, eszünk valamit. sikerült megtalálni Lelle terén az egyetlen szabad asztalt, aminek mi akkor nagyon örültünk. bár ne tettük volna… annyira gáz kiszolgálás volt, és ráadásul még büdi is, h egy fillér borravalót sem kaptak! hehe! így jártak… pedig a leányzó nagyon várta!
ezt követően haza transzportáltam Katalint, és meg folytattam az estémet Földváron… és megint világosban sikerült ágyba kerülnöm. de erről csak a long island tehet…
remélem kimerítő voltam, de ha nem majd Katalin kiegészít…

tegnap reggel anyukám fantasztikus ajándékkal tért haza, amit legkedvesebb, és legkisebb gyermekének vásárolt (aki egyértelműen nem én vagyok). Marcipán kapott medencét! no nem egy óriási valkamire kell ám gondolni, hanem csak egy kagyló alakú, kék izére, amit a gyerekeknek vesznek a kreativ szülők homokozó/pancsoló gyanánt. na Marci is egy ilyennel lett gazdagabb. majd mutatok róla képet is, de most nem, mert nem vagyok otthon.
Marciról tudni kell, h a legédesebb dolog a világon benne az, h imád pancsolni. de ő tényleg pancsol (legyen nyár vagy éppen január közepe…), azaz beleteszi a két lábát a vödrébe (mosmár saját bejáratú medencéjébe) és elkezdi fröcskölni a vizet, és közben beledugja a fejét is a vízbe… elég vicces műsor! édes!
hűde éhes vagyok! kellene enni valami fincsit! megyek is…

tegnap Mauronál kajáltam Manna barátnőmmel, és hűűde rossz volt! amennyire odavoltam azért a helyért néhány évvel ezelőtt, most kb. ugyannnyira utálom, és már annnyiszor megfogatdam, h nem megyek többet! de mostmár télleg nem!
na jó, be kell vallanom, h távolmaradásom oka igazából az lesz, h már nem láthatom Maurot az étlapon Armani reklámként vigyorogva… helyette vannak viszont az étlapon levelek, amiket hálás, jóllakott, és igen idióta vendégek írtak! eléggé vicces…

“Tavaly Pécsett volt a legveszélyesebb élni, állítja a csütörtökön megjelenő HVG alapján a hvg.hu. Baranya megye székhelyén 2005-ben relatíve kétszer annyi rablás, súlyos testi sértés és más agresszív bűncselekmény történt, mint – a lap példája szerint – Győrött.”

“A Legfőbb Ügyészség által készített táblázat szerint 100 ezer lakosra 524 erőszakos bűncselekmény jut, valamivel kevesebb, 518 Miskolcon…”(Index)

én már mióta mondom, h Győr sokkal jobb, mint Pécs… lehet, h nem érezném így ha előbb Pécset ismerem meg, és csak aztán Győrt, de mivel nem így történt, én már örökre elfogult maradok, azt hiszem.
szóval kedves mindenki! (főleg, aki még nem járt ott) tessék útrakelni, és jól elmenni Győrbe, mert az ott nagyon szép, és nagyon jó, és sok a víz, nem úgy mint itt a Mecsek alján… és egy balatoni lánynak ez nagyon fontos szempont!
ja! és ez itt, akkor már majdnem Miskolc??????? te jó ég…

azért nem mondhatom, h errefelé nem történik semmi, mert a helyi kisebbség, igyekszik mindig gonodoskodni arról, h gyönyörű, szeretett Pécsünk belvárosában ne legyenek unalmas éjszakák.
a tegnapi műsor kb. negyed kettőkor kezdődöt, természetesen éjjel, mert akkor ugyebár mindenki jobban ráér odafigyelni, nappal meg esélyesebb, h észre sem venné senki a komoly eseményeket… ezt pedig történetünk szereplői nem kockáztathatták meg!
óriási üvöltésre lettem figyelmes, mire jól kihaladtam az ablakba, h megetkintsem mi a helyzet (persze igazi bátor leány módjára, diszkréten a redöny mögül). látnom nem igazán sikerül akármkit is, de hallani kiválóan lehetett, h éppen családi cirkusz zajlik a Király utcán. aztán később felbukkant mindenki: apa, anya (anya fenyegette apát, h rendőrt hív), aztán jött sok-sok nő, és kisvártatva, mikorra már ez a diszes csapat tovább vonult kölykök jelentek meg, akik jól el is futottak utánuk, de rettentő sokan… rájöttem, h szerelmi háromszögbe cseppentem, meg mindenki más is, aki épp nem aludt (mondjuk annyira nem is tudott volna), és volt ideje figyelni a helyi szappanoperát. a teljes sztori igen részletesen kiderült a társaság színvonalas üvöltözéséből. (bár lehet, h szerintük ez csak hangos beszélgetés volt) zanzásítva: anya mindig iszik és olyankor aggresszív. ezt senki nem szereti. apával viszont az vol a baj, h ő (miközben anyával meg a többiekkel italoztak valamelyik egységben) megfogdosta az egyik nő combiját, aki szintén velük volt, és még talán rokon is vagy valami ilyesmi…. erre ez a bizonyos nő szólt valakinek, h állítsa le apát, mert tapizza. az nem derült ki, h ezután mi történ, de annyi biztos, h anya tudomást szerzett az eseményekről, és ekkor határozhatta el, h végigkergeti Pécs belvárosán nyomorult másik nőt, kedveseket kiabálva.
ide-oda rohangáltak az utcákon, sivítozva, és ami a legviccesebb: a gyerkőcök mindig fáziskéséssel utánuk. aztán megálltak itt előttünk, és anya méltóságteljesen közölte a másik nőcskével: 2 percet kap, h eltakarodjon, különben megöli… na én ekkor döntöttem úgy, h annyira nem vagyok kíváncsi a dolog végére, mert aztán még mehetek a bíróságra jól elmesélni mit láttam. meg aztán úgy döntöttem, h elegendő volt nekem erre az évre az a múltkori hulla, amit Ricsikével láttunk a Citrom utcában (hol máshol, mint Pécsen).