sítábor illat van. tegnap este hirtelen megcsapta az orrom. és azóta folyton játszik velem az agyam. nincs jobb dolga.
leírnám milyen illat is ez, de képtelenség. ahoj, és már érzed is. ez a haligalinacis Béla-sítábor illat. ő az az ember, aki általános iskolai éveink alatt mindig ugyanabban a melegítőalsóban volt. másik gatyát még véletlenül sem láttunk rajta. néhány év után, már direkt figyeltük, hogy idén vajon beújít-e. és sosem újított… az univerzum folyamatos mozgásban van. az egytelen fix pont benne Béla, és az ő csiricsáré mintás melegítő alsója.

szlovákia. tea, aminek kivételesen ritka esetben sincsen semmi íze. forró. knédli. csángózás. Tésasszony, és a sonkás szendvics. Dani, aki “elkalandozott”. büszke középhaladók. maratoni rolózás. piros arcok. törött csontok. leszakadt csákány. akkor hozom a téját…
ilyen illatot kreál ide nekem az agyam.

ma 60 ember látogatott ide teljességgel feleslegesen. postot vártak. nem kaptak. holvan kérem a szórakoztatás? én kérek elnézést…
keep the peace.

(a cím helyes olvasása során a hangsúlyt felfelé kell vinni. ezt amúgy csillagozással írtam volna, mert úgy sokkal jobban nézne ki, de fingom sincsen, hogy ezen a zsivány gépen, hogy a halálba kell olyat ütni… és nem vagyok tőle ideges.)

Ez nem az a party ahol a nyál csorog, mi a szerepünket nem jászuk túl,
Nincs medence és a manökenek, sem fürdenek ruhátlanul.
A mai program, szórakozás ez egy vidéki rock ’n’ roll,
Mindenki, aki a házban bent van mindenki így dalol:
Együtt vagyunk megint, mint egy nagycsalád
Nekünk már nem számít a holnap, az élet ilyenkor röhögve felék, int.
(macskanadrág)

nem is értem miért várjuk mi annyira a forraltboros havon/jégen siklós mókázást?! van itt hangulat, amikor csak akarjuk. még füstös jáccósruhában is, még késdobálóban is…
pajtások, thnx!!! ismét élmény volt.

képek a folytatásban, további szöveges élményözön Milánblogon…
 

ki olvassa a blogomat Dániából? és Finnországból?
és mennyire vicces, hogy valaki a “delta mulatós” kereső kifejezéssel jutott ide… már megérte élnem!

miért vagyok enniyre kíváncsifáncsi? miért akarom tudni? inkább ne akarjam. soxor jobb nem tudni…
az a baj az emberekkel, hogy mindig mindenben értelmet keresnek. mindig tudni kell, hogy mi miért történik. mi az ok, mi az okozat. érteni kell. kérdezni kell. folyton tisztában akarnak lenni azzal, hogy mi miért történik. ki mit gondol, és azt miért, és miért tesz. éskülönbenis…

felfoghatatlan, hogy vannak kérdések amikre a válasz: “csak”?! szerintem nem… nem kell örökké mindenkinek mindent érteni. el kell fogadni, hogy vannak teljességgel cél nélküli dolgok, amik cseppet sem a megértést szolgáljál. főleg nem azt, hogy mások megértsék. van, amit csak érezni kell, elfogadni kell…

imádom a reklámokat. amíg mások a reklámszünteket kapcsolgatással vészelik át, addig én ettől a szokástól hülyét kapok. egyszerűen szeretek reklámokat nézni. perverz? lehet…
annyi-annyi mocsok műsor megy a tv-ben, hogy olykor igen megnyugtató bír lenni egy hosszabb reklámblokk. blokkkkkkkkkolnám.

íme aktuális kedvenceim:

legkedvesebb barátnőmnek kívánok minden szépet és jót ezen a napon!
legyél nagyon boldog!!!! vidám szülinapot!!!!

bemutatom Somát:

Soma csincsillalány… vagy fiú. ez nem tisztázott. elvileg lány. bevizsgáltuk (a különbség csupán egy apró himbilimbi pöcök a sűrű bunda között), de anniyra nem könnyű végső álláspontra helyezkedni. átmeneti megoldást választottunk: tudomásunk szerint lány, de fiú nevet kapott. sosem lehet tudni.
kezdetben egy légtérben laktunk, de ez nagyon szar ötlet volt részemről. megbeszéltük. ő meg én, és úgy határoztunk, hogy az előszoba mindenkinek megfelelőbb lesz… kiváltképp neki. szép tágas, világos, épp annyira meleg, amennyire kell. egyszóval: perfect!
azóta ott tanyázik, olykor szabadon futkos, olykor visszakívánkozik a ketrecébe, amit egy kis uszkártól örökölt (Pimpike drága), aki viszont egy spánieltől örökölte, aki ugyebár a Miklós! Miklós egyébként állatorvosi csoda. akár azt is hihetnénk, hogy génmanipulált kutya, de nem az! édesdrágaanygalka. go Miki, go!

ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy megfenyegessek minden egyes elvetemült gyilkost, aki hajlandó csincsillabundába bújni. meg ne lássalak benneteket, mert eltöröm kezetek lábatok! emberi butaság, ójajjj! hogy lehet bántani egy ilyen csöpp kis teremtést?! hogy lehet valaki ennyire szívtelen?!

butapest. édsanyával shoppingolni mindig élmény. imádom. teljesen kattant, és nem tudom, hogy lett ilyen. nagyikám mindent megtett érte, hogy normális felnőtt legyen belőle… amúgy büszke vagyok ám rá! nagyon!

esti kutyaséta. egyedül. sehol egy lélek. még rózsaszín az ég alja. finom ősz illat. mély csend. jó itthon. megnyugtató. érzem, hogy a legjobb helyen vagyok, és annyira szeretném, ha mások is érezhetnék azt, amit én akkor ott. hogy ennyire szeressem a Balatont?! hogy mindig ilyen gyönyörűnek lássam?! nap nap után?! giccs. tudom. azt is szeretem…

mielőtt táncra perdültem volna a gyönyörűségtől, Marcim bevetette magát a kövek közé. egy darabog jól elvolt, nem gondolta végig, hogy fog kijönni… nagyon nem ment neki. én nagyon kacagtam. nem szép dolog kinevetni más erőlködését. lemásztam mellé. nevettünk. (igen, -tünk, mert ő is tud vigyorogni) aztán kisegítettem. én őt. szép kis házörző…
miután sikerült belemásznia Földvár összes pocsojájába, nyugodt lelkiismerettel tértünk haza.

Marcipán

szeretjük egymást erősen!

finom a kapucni