én vagyok oxi szerencsés kiválasztottainak egyike.
ám legyen!

5 dolog, amit olvasóim nem tudtak eddig rólam:

1. göncölszekér van anyajegyekből a bal karomon.
2. anya hat éves koromig minden este virrasztott mellettem, amíg el nem aludtam, mert máshogy nem ment. és esti mesét is kellett olvasnia. azt egy kicsit több ideig, na. hisztis, akaratos, utálni való kislány voltam.
3. van egy bátyám, apum első házasságából, akit nagyon szeretek, csak sajni igen ritkán látok. de rém büszke vagyok rá. építész és bazi nagy csarnokokat tervez fémből. és jógázott, meg karatézott is, és egyszer kinyomta magát egy oszlopnál vízszintesbe, és én azóta felnézek rá, és amikor kicsi voltam mindig a nyakában hozott haza a kertmoziból. nagyon meredek ám az utca!
4. a babona bugyimat Marcipán kutyám egyszer kishíjján megette. hűde kikapott érte! vizsgáim fontos kelléke már az érettségi óta, és nagyon vigyázok rá, hogy az államvizsgáig még kibírja.
5. még soha életemben nem láttam egyetlen egy Star Warst sem, és annyira nem is vágyom rá.

az a helyzet, hogy nekem már alig akadt jelölni való delikvens, mert már mindenki kapott a jóból, meg nem is igazán tudom, hogy pontosan kik olvasgatják agyszüleményeimet… úgyhogy maradjuk annyiban, hogy én Milánt, és Hamit kérem meg, hogy vigyék tovább a láncot, és írjanak magukról 5 olyan dolgot, amit még nem tudnak róluk szorgos olvasóik. de ha valaki kedvet kap, akkor csak jelezze nálam, és kilinkelem őt is.

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
1949. évi XX. tv. – A Magyar Köztársaság alkotmánya

“Az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése tehát akkor, amikor az élethez és emberi méltósághoz való veleszületett jogokat tételezi – figyelemmel az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében írt sérthetetlen és elidegeníthetetlen jelzőkre is -, olyan, a jogi értékeket is megelőző kategóriákról rendelkezik, amelyek a lehető legteljesebb jogi oltalomban kell, hogy részesüljenek, és amely értékekkel szembeni követelmények – mint valóságos jogi tilalmak – korlátlanok, vagyis az államot kötik. Az állam tehát azért nem foszthatja meg büntetőhatalmánál fogva az embert az élettől és az emberi méltóságtól, mert a halálbüntetéssel az Alkotmányban védett fenti értékeket önkényesen átrendezi. Önkényesen: mert az emberi lét és méltóság az értékek rangsorában minden értéket megelőz, itt az emberi jogok forrásáról, eredőjéről és alapjáról, azaz a jog által sérthetetlen és elidegeníthetetlen értékekről van szó. A halálbüntetés ennek folytán önkényes, és ezért alkotmányellenes.”
[23/1990 (X.31.) AB. határozat. Lábady Tamás és Tersztyánszky Ödön alkotmánybírák párhuzamos indoklása]

én a magam részéről örülök, hogy egy olyan országban élhetek, ahol – egy ideje legalábbis – vannak végső határok. ahol nem szemet szemért alapon, barbár módon zajlik az igazságszolgáltatás.
tisztában vagyok vele, hogy ez több, mint jogkérdés. morál, erkölcs, filozófia…
a törvényeket emberek hozzák. az államot emberek alkotják. az igazságot emberek szolgáltatják. és ki mondja, vagy egyáltalán mondhatja meg, hogy mi az igazság? az emberek? melyik? hogy dönthet egyik ember abszolút jelleggel, egy másik élete felett? hogy lehet az egyik emberi élet elpusztítása emberölés, a másiké meg igazságszolgáltatás? az egyik élet kioltása miért bűn a másiké miért nem az? van legális gyilkosság?

hajnalban kivégezték Szaddamot. nem nagy csoda, ha azt vesszük, hogy azon a részen ennél sokkal kevesebbért is akasztottak már fel nőket és férfiakat… az emberiség elleni bűntett meg aztán csúnya dolog. szerény véleményem szerintem kivégezni valakit nem büntetés. szerintem senki nem veheti magának a bátorságot ahhoz, hogy megöljön egy másik embert. Szaddam sem, de az állam sem. és legfőképpen az utóbbi nem, mert sok elborult, sötét elme kószál közöttünk, de hogy az állam is az legyen… na nem kösz.
de ha már… akkor legalább ne akasztással könyörgöm! 2006-ot írunk. emberi jogokat véd manapság boldog, boldogtalan. vagy a halálra várók nem emberek? rájuk nem vonatkoznak a kínzás és embertelen bánásmód tilalmáról szóló nemzetközi szerződések? nekik szabad hosszú percekig szenvedni? jah, és hogy egyes helyeken még minidg bevett a villamosszék, komolyan csúcs…
tragédia.

napokon át büntettem magamat. használt azért? ugye egy kicsit legalább látszik rajtam? ma már úgy jártam-keltem ezen a csudiszép kék bolygón, mint aki képes elhatárolni a kerítést a vérfertőzéstől, a népírtást a zugírászattól. tudom, hogy falun hivatalos álláspont szerint az éccaka 22.00 órakor kezdődik (neeeem, nem a Barátok közt után), és tisztában vagyok vele, hogy amennyiben az elektroenkefalográfiás görbe (na ez a nemsemmi, én huszonkét évig nem tudtam, hogy van ilyen… és milyen jól megvoltam nélküle?!) háromszor húsz percig abszolút izometriás, akkor a temetkezési vállalkozó igen jól jár.

beugrok. ekkor már széles a vigyor, mert “tudja, és tudja, és tudja”. szemérem ellen erőszakoskodunk, meg hamis tanúzunk. ezen a részen cseppet átszövegezzük a btk-t. sebaj barátom, belefér. nevetünk, elpirulunk, majd nem tudjuk az előadáson mit mondott Misi bá’, mert mi akkortájt rendszerint máshol voltunk. a végén alkudozunk. megegyezünk. vigyorgunk… mint mindig.
zsír.

a nagy izgalmakat levezetendő, testem és elmém sanyargatását kárpótolandó vásároltam. igen. alulra, és felülre. hidegre, és forróra.
a bűvős szám: 26. megint. ennyi.

hatalmas csomag, sok-sok papírral kitömve. keresgélsz, vajon mi lehet, és hol. aztán megvan. kis kék doboz, rajta a hattyú…
ma már biztos, hogy enyém a legtüneményesebb.
tőled. nekem. és megint elfelejtem, hogy hajnal óta tanulok. és megint boldog vagyok.
köszönöm szépen!
)(

nekem már megjött a Jézuska. juhééé! én kaptam a világon a legcsodálatosabbat! ezüst fülbe-való. mitöbb, volt hozzá matrica is. szeretem a matricákat…

tényleg ennyire jókislány voltam?

karácsonykor tanulni?! rohadt dolog.
ha van ok – a vizsgaidőszakokon túl -, ami miatt nem szeretek egyetemista lenni, akkor ezek a napok azok. az elmúlt három és fél év alatt valahogy mindig úgy jött ki, hogy vizsgáznom kellett az ünnepek között. megszoktam, hogy utolsó pillanatban jutok el ajándékot vásárolni. megszoktam, hogy a karácsonyi hangulat menetrend szerint nagy ívben elkerül. idén is kimaradtam a nagytakarításból, ami annyira nem rázott meg, de készülődni, díszítgetni, sütikkel bíbelődni jóóóó… lenne!

idegesítenek a “kellemesünnepes” körlevelek, üzenetek…
debilség nekem ezidőtájt ilyet kívánni. inkább ne fáradjon vele senki! a hiba nyilván az én készülékemben van. bizonyára én vagyok antiszociális antikarácsonyozó…
legyen mihamarabb vége a januárnak. mondjuk holnap reggel. addig még kibírom.

van néhány film, ami gyerekkoromban végtelenítve futott itthon. Szuperzsaru (oké tudom ezvan, kis bogyó voltam ), Az erdő kapitánya, és a legjobb: Pár dollárral többért. húúúú, mennyire oda voltam/vagyok érte! a zene, és Clint Eastwood, és… ahh nem is kell ezt magyarázni. kult.

a felsorolás ezzel közel sem teljes. a non plus ultra nálam egy mese volt. mit mese?! A mese. gyakran még ma is azzal a kispárna huzattal a fejem alatt alszom. imádom. a kollekció többi része sajni már az enyészeté.

és ma kaptam valamit, amire évek óta vágyom. itt figyel az asztalomon, az a mese DVD-n. Szaffi. boldog vagyok tőle. tudom gyerekes, de nem zavar… cseppet sem. ennyi.

Ricsimnek: )(
köszönöm szépen!

mindenkit biztosíthatok, egy cseppet sem mókás dolog, ha az óra a fenti időpontban kezd zörögni. mondhatnám, úgy is hogy kegyetlen, vagy nevezhetném egyenesen halálosnak is, de nem dramatizálok. maradjunk anniyban, nem túl vicces!

felkelni jóval korábban, egy bundáskenyér kedvéért? normális vagy ember? – kérdezhetnéd joggal, és meg is érteném a nemleges választ, ha nem rólam lenne szó és nem egy, hanem egyenesen kettő kenyérről. ez nem evészet kéremszépen, ez rituálé. elmaradhatatlan. a kellékek egyike sem hiányozhat, bár példa akad arra is… pocsék, soha többet köszi. no, és olyan is volt már, hogy kataszrtófahelyzet alakult ki babonám tárgya körül. itt állhatna most Marci esete egy kék ruhadarabbal, de inkább nem áll…

mire kis családom kidörzsölte szemeiből a csipát, én már “ingben glóriában” (Bia ) vártam a startot. persze a sofőrre kellett várni… (eszem ágában sincsen téged bántani édesanya… akkor ki transzportál engem legközelebb Pécsre hajnalok hajnalán vizsgázni?! pusssz)

igen, a mai nappal is eggyel beljebb kerültem. remélem!
még három. vagy inkább már csak három? nézőpont kérdése…

“Az amúgy is sötét szoba még jobban elhomályosult Sztyopa szeme előtt. Hát ilyen az, amikor az ember megőrül…”

most megint jó. (kop-kop-kop)
szerinte.
szerintem is.
széles mosoly.
végtelen boldogság…

s az érzést fokozandó: tekertem. erősen. mindent kifele magamból. egészen addig amíg már nem kaptam levegőt. jólesett. elfáradtam. ez kellett. spinning.