szólok mindenkinek, aki esetleg kezeit tördelve vergődik kétségek között: megvan a két mihaszna. cseppet sem voltak elveszve, csak én hittem így, miközben csöndesen pihentek a Bartha-rezidencia egy félreeső sarkában (alias vasalószoba… igen, viszonylag kevés időt próbálunk ott tölteni) megijedhettek, hogy én már lemondtam róluk, és gyorsan előkerültek. a harisnyaválság véget ért. fellélegezhetünk. széles mosoly. énekel egy dal…

tonhalas, lilahagymás, bébikukoricás rizottó közvetlenül a tündérhercegnős Faun labirintusa előtt. ízek, színek, hangok orgiája. 8 miliméteren. tíz perc után – tekintettel a pénztár előtt még kígyózó sorra – leállítják. bevárunk mindenkit. meghitt. érzed, hogy az utolsó mozizó is számít. te is állhatnál még ott tíz perccel a kezdés után, ha nem érkeztél volna ponotsan, és csücsülnél tökéletes középső helyeden. közben a gépészfiú kezei serényen tekerik visszafele a szalagot. csak az egyik gép üzemel. ne félj, csak szombatig. akkor majd jön az illetékes, és megjavítja. már az utolsó szabad széken is elhelyezkedtek. indulhat újra. a késők kedvéért természetesen az elejéről. nincs reklám, nincs ajánló, de popcorn sem. pure cinema.
mese a javából (vagy nem is annyira?) tündérekkel, mély erdővel, csudálatos próbatételekkel, aranykulccsal, itt-ott rakoncátlanul álló végtagokkal, néhány csepp vérrel. spanyolul.

a nap, jobban mondva a tegnap kereső kifejezése: kisribanc. google, negyedik találat (Subba csak az ötödik, ennyi). én kérek elnézést.

uraim, holnaptól Önöknek a Peek & Cloppenburgért már nem kell Bécsig menniük. kifejezetten férfiak számára. szevasz. hölgyeim, mi meg kocsiba be, ablakot le… ebből a körből kimaradtunk. talán eggyel később.

a combfix felettébb szexuális ruhadarab. ebben azt hiszem nincs vita. én ma szükséghelyzetben cselekedtem, de először még rossz ötletnek sem tűnt, ezt kivenni a fiókból. kettő darab igen mókás szürke és lila harisnyanadrágom ugyanis napok óta körözés alatt áll. aki tud róluk valamit, netán hordja őket, legyen oly’ kedves legalább értesítsen. neeeem, nem kéremszépen, nem dobom én le annyi helyen a textilt, hogy ne tudnám fejben tartani. szóval a megfelelő harisnyáimnak lába kélt. hiába akad pettyes, csíkos, sárga, kék… a színharmóniával nem lacafacázunk. így jött a combfix, aminek csupán fix része küszködik kihívásokkal. nagyjából a huszadik lépés után (tudod, amikor már elég távolra kerültél ahhoz, hogy ne érje meg visszafordulni) kezdett el miliméterről, miliméterre kúszni lefele, s már majdnem integetve suhant el a rövidnaci szára mellett, amikor közbeléptem. lényegét tekintve senki nem nézett bolondnak. miért is tették volna? tömegével rohangálnak Pécs belvárosában lányok, akik széles mosollyal, és “dejólnézekkimareggel” érzéssel lépnek a napfényes utcára, majd lépésenként úgy rángatják fölfele harisnyájukat, mintha elfelejtettek volna felöltözni. s villannak a csupasz lábak…
átértékelem a harisnyatartó szexuális segédeszközként való besorolását.

nos, Milán csudin leírta. azt hiszem kár volna akármit is hozzátenni. szeretem őket, mert gyerekek, ahogy én. és akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek. sok-sok emlék. mind itt kavarog, és mintha épp csak most történtek volna. arcok, harcok, helyek, nevek, te, mi, ő meg én, néha közel, máskor messzebb, itt meg ott. s közben iszonyú sebességgel rohannak velünk az évek. és szakasztott olyan édesen bolond mind, mint akkor… ‹3

ez nem vasárnapi antikmatiné a Spekrumon. ez nem görög történelem hollywoodi szemüvegen át. ez nem agyament, debil, végnélküli csihipuhi, bután vérfröcsögtetős sztori. ez nem valóság, nem is mese. ez midössze egy képregényből lett mozi. se több, se kevesebb. nem is nagyon tudok többet mesélni róla. elég, ha annyit írok, rég jöttem ki filmről azzal a konkrét elhatározással, hogy ezt még sokszor szeretném látni?
gyerünk a moziba be! 300 megnéz. örül. ha nem tetszik, ide visszajön, és engem a valahova elküld. vállalom. de akkoris mekkora nagy?! milyen látványos?! és morbid humoros, és groteszk, és az a hangulat, meg a transzvesztita Xerxész… áhhh. én most spártai katona akarok lenni… (a Fegyverneppert látva ENSZ főtitkár, a Lánglovagok után pedig tűzoltó. nem kell velem foglalkozni, majd elmúlik.)

a HerrPecér legjobb haverja alias Musztás, a “hellónyolcnőmvanszevasz” Hidegburkoló, a bukóban buszon alcsizó, a snowboard csavarjait 24/7 baszkuráló kettő, a Mikulást erotikásan masszírozó Pinty (aztán cseréltek), a vulkánon túlélőtúrásan alvó miss burtálhaj “kettesalpok” Andi és az ő elválaszthatatlan társa: a magától komponáló Panasonic apparát, amiből érdemes kitörölni a képeket, mert úgy könnyebb hazacipelni. továbbá a fogorvosok, az utolsó nap is ismeretlen arcok, a lakótárs “SzmöreDorkaÁron”, és akikkel kacagni is lehetett a Lázlóék, a legédesebb a Tibi bácsi, végül Klára, Szamuráj Dzsekk, és szívszerelmük: Boldizsár, meg a Pecér, meg a Rikkhárd, meg ikk. mindenki becsücsült. gogogo.
(hajajjj, szemfüles vagy barátom. Csonti valóban kimaradt, dehát az ő neve már egyértelműen fogalom, nem tudtad? naneee. nem utazik velünk. nem ér rá. épp betör az ausztrál tőzsdére. nézzük el neki.)

cseppet részletesebb élményáradat fotóillusztrációval itt, “színvonalnaknincsitthelye” bulifotók a hálózsákkal igénytelen belső-somogyinak álcázott balcsi-partiplészről valahol másutt, én Pécsen, minden rendben, te hol?

Vincent Vega: Például Amszterdamban bemész egy moziba és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban basszák oda, hanem üvegpohárban! Párizsban pedig a McDonaldsban is kapni sört!Na és tudod hogy hívják a Sajtos negyedfontost Párizsban?
Jules Winnfield: Nem Sajtos negyedfontosnak hívják?
Vincent Vega: Nem, mert ott nem fontban mérnek. Fingjuk sincs arról, hogy mi az a negyedfont.
Jules Winnfield: Na és hogy hívják?
Vincent Vega: Úgy hívják: Royal sajttal!
Jules Winnfield: Royal sajttal?! És hogy hívják a Big Mac-et?
Vincent Vega: A Big Mac az Big Mac, csak náluk Le Big Mac!
Jules Winnfield: Le Big Mac! És hogy hívják a Whoppert?
Vincent Vega: Azt nem tudom, Burger Kingben nem voltam.

akartuk, nem mertük. szolgák vagyunk na, ennyi.

pillanatnyilag fognám a kicsinek jóindulattal sem nevezhető motyómat, boldizsákba zárt Boldizsárt, és meg sem állnék a messzi magos hegyig. a buborék üvegéhez nyomnám pirosan mosolygó arcom. billegve-lebegve kúsznék fölfele, addig amíg már bizonyosan úgy érzem, a világ tetején járok. nyilván cseppet sem baj, hogy egyáltalán nem. kit érdekel? szikrázó napocska mosolyog, csillog a hó. sosem gondoltad volna, hogy lehet ilyen szép. sosem gondoltad volna, hogy a tél ott ilyentájt tavaszruhát ölt. kacagsz a suhanásban, miközben kesztyűd a havat karcolja.
csapó.
fejfájás. kávé tökéletes habbal a tetején, csak a fehér csúcsok emlékére. hegyek a könyveimből jobbkéznél. szétszórnám élményeim, de inkább felriadok. eszeveszett loholás a lemaradásból, a szorongató határidőket üldözve vizsgák, évfolyamdolgozat, opponálás felé. ívek helyett jobb híjján betűket karcolok. jobb híjján papírra. fojtogat a kötelesség. lennék könnyű megint. csak vinnél vissza, hogy lélegezzek…