újabb bizonyíték arra, hogy cseppet sem ép elmém az utóbbi hetekben sem lépett a gyógyulás útjára. igen, kifejezetten perverz teremtménye vagyok én a természetnek, kell ilyen is. elég, ha ti normálisak vagytok.

a napokban ugyan extázisba estem Marrakesh gondolatától, de azt hiszem az legfeljebb valami visszafogott lelkesedés féle lehetett ahhoz képest, amit akkor produkáltam, amikor megláttam hogy fest most Les2Alps. beszarás. látjátok, amit én látok? erre nincsenek szavak. értetlenül bámulok magam elé. az élet igazságtalansága, hogy mi Boldizsárékkal nem lehetünk most ott kétszáznyolcvan centi tökéletes hóval a lábaim alatt. szevasz június, le vagy szarva! nevet rám az a pálya (mitöbb AZ a pálya), és kiabálja, hogy fussak, rohanjak, karcoljak csudi íveket…

mondjuk tömeg az nincs. hülye franciák. (hmm… ezen most el is gondolkodtam. mindegy, majd elmúlik.)
én.
oda.
most.
sohavissza.

és a fejében szólnak a hangok… ahogy mindig. napok óta hallgatom ugyanazt, ahogy múltkor hátulatibidobolt. a végtelenségig egy olyan számot, ami évek óta ott lapul zenéim között. és a sohából hirtelen mindig lesz. asian dub foundationt mindenkinek receptre!

“can’t live my life with no rhythm or rhyme”

valami megnyugtató káoszelméleten agyalok. összefüggést keresek a kuszaság és a tökéletes rend között. igyekszem meggyőzni magamat arról, hogy a folyamatok bizonyos ponttól kezdve csak egy irányba változhatnak, habár jól tudom, a dolgok mindig akkor lesznek rosszabbak, amikor már meggyőződésed, hogy semmisem tud tovább romlani. pedig de. és tud, mert Természet Anyánk valami hisztis picsa lehet. nyilván jól szórakozik. és várok… a valamire, mindegyre. arra, hogy teljen, múljon az idő, és a talánjobbleszre, hogy egyszercsak minden a helyére kerüljön. estleg, ha. de az is lehet, hogy nem. az is lehet, hogy marhára semmisem így működik, és jön Murphy bácsi a pofámba röhögve: ami el tud romlani, az el is romlik, ami nem tud elromlani, az is elromlik. és pont. neszeneked.

legyen Churchill kommentárja az emberiség témájához a mai bölcsesség tőlem nekem, meg mondjuk neked is.

a nyamvadt életem olyan, mint egy kör. szabadkézzel girbegurbázot, igen-igen elbaszott kör.

…jó, akkor nem kör. 

miközben televonyítottam a világot kínszenvedéseimmel, iszonyat prö módon sikerült magamévá tennem a polgári eljárásjog hatszázhatvan oldalát. tele gatyával, remegő térdeken be, lezúzhatatlan, százforintos mosollyal ki. szevasz hét kerdit, hívjál csak zseninek! durva vagyok na. igen, pufi elszállt. ennyi.

Gilmore is no more. hüpp-hüpp. bár bokros teendőim okán némiképp fáziskésésbe kerültem. (konkrétan három szériás lemaradásban vagyok) de betáraztam, és amint adatik rá elég idő nekiülök, egyvégtében… addig pedig mindenki hallgason a május 15-én történtekről, mint a sír!

jah, és ha valaki netán remegve hánykolódott volna kétségek között álmatlan éjszakákon át: Jack Bauer aláírt újabb két évet. azt a borzasztóját neki! az most akkor összesen 48 óra kínok kínja, vagy több? hmm..?!

… ja, meg a mega dídzsé. de azért bakelitről hallottál már barátom?

(egy újabb post tőlem, nekem saját magam öncélú szórakoztatására, mert egész véletlenül ide illik. igyekszem gondosan ügyelni a közérthetőség lehető legnagyobb mértékű kerülésére, mert röhögve rettegek. röhögjetek velem ti is! röhögnek is ám, csak te még nem tudod, de nem ezen… sétájjá, kóbászójjá! bjútiful.)

voltam oly’ éretlen, amikor ezt célnak hittem? ez nem lehet. nanemár. ez csak eszköz lehet. semmi más. ugye? mondd, hogy ugye erősen bólogatva! remélem, de nagyon. másképpen nem lehet. ezt senkisenem akarhatja önszántából. mi egyetmisták perverz, mazochista népség vagyunk mind. aki azt mondja nem, hazudik. aki azt mondja szarokrá, hazudik. aki azt mondja tanul szorgalmi időszakban, hazudik. (vagy úgy hívják, hogy… de az én barátaim és üzletfeleim között semmi esetre se keresd!)

jah, hogy Eszterke megint szenved? jól látod. ez van, nincs mit tenni. 24/7 ugyanaz a faszság. igen, csúnyán beszélek. igen, nyafogok. monoton maraton, és hol van még a vége? lapozz innen! én is azt tenném, de ide vagyok zárva. az életembe bele, és fáj nekem kívül belül. nem csak az a baj, hogy ekkora menniységű okosságot még akkor is képtelenség megjegyezni, ha végigtanulod becsülettel, hanem az is, hogy fizikai jelleggel szenvedek leginkább. ülni és ülve maradni. és zsibbad a hát, hasogat a derék, tonnás súlyok nyomják lefele a vállakat. a fenekemet egész konkrétan kettő napja nem érzem. bénapopsi, kár érte. csontkovács férfi olvasó nem nősülne?! kósza ötlet…

s ha ez nem lenne elég egy szerdára, egy fejnek… hátulatibidobol. napok óta megállás nélkül. már sírok egy kis wake me up before you go goért. doboljon nektek is:

esztibogyó a zseniálisteknőc. és pont.

…de hol itt a bejegyzés? 

nem akarok tanulni. erősen tiltakozik ellene a szervezetem. egyes nézetek szerint, ami nem megy azt erőltetni kell. én legszívesebben mégis félrevonulnék valahova, és megvárnám csendben, amíg elmúlik ez a vizsgaidőszak. is. meg minden más nagybajagybaj a fejemben, a mileszha érzések, a stressz. ez a legmocskosabb az összes közül. s ha még valami külőső nyomás hajszolna az őrületbe, de nem. én azt a szép, mély gödröt teljesen egyedül ásom, saját belső hangok hatására, kizárólag magam részére. hülyenő!

a sok ejnye-bejnye után leálltam minden szintetikussal. hopp, most olybá tűnhetek, mint valami masszív kábítós, pedig csak a lelkiismeretem tesz tönkre idegi jelleggel, én meg próbálok tiltakozni ellene. néha aludnom kellene. szóval a homeopátia nálam végleg bebukta. köszönik szépen a pénzt, én meg inkább születtem volna kevésbé alvászavarosnak. a magnéziumos pezsgőtablettában sem látok túl sok fantáziát, ahogy a nyugtató gyógytea sem csak ízre szar, de még hatástalan is. bár elképzelhető, hogy az elvárásaimat kellene átértékelnem.

belélegezhető internet közreműködésével kezdtünk kutatni mit kellene tennem, ennem, hogy jó legyen tőle. csupa szimpatikus termék állt a stresszoldó listán, mint banán meg halacska, meg mittomén milyen magvak, meg tönköly izé… utóbbi kettővel nem élek, és néhány óra alvás kedvéért eztán sem fogok szénhidrátot zabálni ilyen formában. elképzelhetetlennek tarom, hogy meg lehet enni annyi banánt hallal, amennyitől én megnyugszom. és úszni sem fogok, mert vizes lesz tőle a hajam, és nem mellesleg uszoda sincsen Siófoknál közelebb, ami engem azért nem ráz meg, mert az ilyesféle helyeken mindig rettentő hideg a víz. meg bután áll a dressz, és az úszósapka. okosabb tehát csak elméletileg lettem, amíg kezembe nem került a szaklap (gyk.: Blikk) tegnapi száma. stresszoldó tippek az utolsó oldalak valamelyikén. ejjhajj. ez kell nekem. s mintha csak a vizenjárás ősi titkát tárták volna az olavasók elé, leírják, hogy jókat kell enni, külön kiemelve, hogy édességet is, meg vidám színű ruhákat kell hordani, mert attól jókedvű leszel, meg tornázni kell és szexelni. természetesen mindet idegnyugtató jelleggel. magamtól eszembe nem jutott volna.
nekem tegnap óta teljesen megváltozott az életem.

menjünk síelni kettesalpokba! legyen megint csudi szikrázó napsütés, és szóljon a fülbe, hogy…