ez neki cseppet szűkös. kurvaélet, hogy skótjuhászom van…

…munkaidőben:
az ítélkezési szünetet azért szeretjük, mert a pocakosnak, ősz hajúnak és szemüveg felett kikandikálónak elképzelt bíró bácsik, illetve a louisvuittonos kollégiumvezető bíró nénik nem talárjuk, hanem pálmafák alatt izzadnak. ami az én helyzetemen mindössze annyit javít, hogy ha ők nem dolgoznak, akkor nekem is kevesebb tennivalóm akad, és ez örömbódottá. így történhet meg az, hogy tengernyi időm van újsághírdetéseket böngészni, nem túl új, de annál büdösebb könyveket fénymásolni, fahéjas shaket inni, kiolvasni az egész internetet… oda-vissza, meghallgatni kettőszáznegyvenhatodszor is azt, hogy Lipótné nem kért, nem rendelt semmitse, és kacagni a vicces esemeseken. mindeközben csak arra kell figyelni, hogy az embernek maradjon egy két szabad idegszála, ami tevékeny munkaszimulálást parancsol a testnek. gyakorlottak előnyben. szóval mostanság hétfőtől szerdáig ugyan viszonylag ritkán szakadok meg, node azért mégicsak itt kell lenni, mert rend a lelke mindennek, kivétel: én. én inkább kicsit hebehurgya és szétszórt, ami miatt az örökös rohanásban könnyen kelthetem az elfoglalt egyetemista illúzióját (azért ez így júliusban mégiscsak merész gondolat). s ekkor szegezik nekem – minden bizonnyal naív véletlenségből – azt a bizonyos kérdést, hogy Eszter te mikor bulizol? s ilyenkor csak az jut eszembe, hogy Eszter inkább mikor nem… s nevetek nagyokat. ti tudjátok miért. mert háromszor huszonnégy óra mókuskerekezés éppen csak arra jó, hogy kivitelezzem a “kipihened majd a munkahelyeden” örökérvényű igazságot. mert aludni itt van idő. egyébként meg majd lesz hatvan éves koromban, addig minek. igen. itt, a légkondícionáló alatt, egy kis íróasztal mögött egy, a hétvégében hétről-hétre megrogyott kislány szolidan relaxál, mert amikor szerda esténként hazaér indul a party, a balcsparti…

igen, mi Hip Hop Boyson, FLM-en, és Soho Partyn szocializálódott generáció vagyunk. és vállaljuk! ugye vállaljuk, ugye? (aki velem együtt vállja feltétlenül jelezze ide jól! különben egyedül érzem majd magamat a perverziómmal.)
pirííítunk…

check-ch-check-check-check-ch-check it out

volt szrí emszí end ván dídzsé, aki a 3M, és ő ám csak az igazán nemmindegy. bólogattunk, meg múvingolt a bádi, berekedtem. s jövő héten svájci négerek helyett ázsiai francákkal folytatjuk majd az úttörő táborban. jippí.

…lots of love

ez megint egy olyan, amikor én maradok nyakig a szarban.

nem kell kiröhögni a napszemüvegest. a nap mindig kisüt egyszer, s akkor majd neki lesz igaza. megint te maradsz szarban.

nem kis munkával itt vannak a szombati nyitóbál képei. csak néhány a vállalható kategóriából. sajnálatos, de az este táncfesztivál részén egy kép sem készült. igen stresszes éjszaka volt. nem látod, hogy nem értünk rá?

93,90 MHz. Petőfi Rádió. beszarsz. garantálom. ezek mennek, meg a bárányfelhők.

fergeteges grand opening. helló nyár, szevasz világ. visszakapott élet a mosoly trágya tárgya. erezdelahajam a javából. olyan szokásosan mezítlábas, szívószálas, segget rázva fotelba rogyós, s cseppet sem átlagosan szórakoztató szombat éjjel. lelkiismeretileg súlytalan hétvégém. s hogy miként lehet ugyanazon a két mondaton kacagni délután egytől reggel hatig? kérdezd azt, aki borocot fal a teszkóban két epres milka között, s a társát. vagy azt, aki ritkán szól, de akkor pirít. de vigyázz, nehogy közben eltolják csendben parkoló bevásárlókocsidat. jah, s hogy te nem akartál grillfűszert venni? a csepelyi busz öt ötvenkor elment. szeláví bébi…

pimasz jókedv. az én jókedvem. csakazenyém. csak egy szimplán mosolygós történet, olyan ideveledélet szerű, kacagós, sárga, zöld és kék. királykisasszonyos, fehér paripás, jól szituált szőke nélküli. szemetszúr? lesajnáló kuncogással nyugtázom, s ha úgy tetszik az arcodba vágom, s ha neked nem tetszik sajnálom. az én mesekönyvem, s ha becsukódni is látszik, attól még a lapok nekem pörögnek…