én már napi rendszereséggel csekkolom a gleccsert. azt a nagyon messzi magosat ott. hamár hideg van, legalább értelme legyen! nemde? Boldizsárékkal is konzultáltam. jól vannak. hiányoztam nekik, és még azt is mondták, nagyon örülnek, hogy – minden ezirányú törekvés ellenére – nem hagytam őket a pincében dekkolni a többiekkel (az az egy nap is feldolgozhatatlan lehetett nekik). nemám. itt laknak a szomszéd szobában. megbeszéltük, hogy hamarosan doktorbácsihoz megyünk, némi reparírencuháben érdekében. csak a térdemmel… azzal mi lesz? annyiszor rádöbbenek az “akkor jó ha fáj” sporttörvény örök igazságára, és arra, hogy a forma, akinek fejéből ekkora okosság kipattant valójában nem tróger, hanem tapasztalt és bölcs. persze nyilván tetszetősebb lenne, ha mondjuk Immanuelt, Friedrichet (ő kerekes körökben különösen kedvelt volt régen, nem tudom mostanában mi a divat), vagy netán Sorent idéztem volna, de ha igazán durva arc lennék, akkor én is magamat tenném idézőjelbe, akárcsak ő…

zárójel: a Váratlan utazás mai epizódjában kiderült, Hetti néniék visszavásárolhatják a fejőgépet. szeretem, hogy a pétéen akkor van ősziszünet, amikor húsz felett a világon senkinek sem.

Hundertwasser már itt van. napokon belül érkeznek a vadak, Picasso és Vaszilij Kandinszkij. mosolygok, mert szeretem ezt. a várban meg Vaszary. látnikellmind.

a hírre, hogy meghalt Deborah Kerr, csak azért kaptam föl a fejem, mert a Most és mindörökké véletlenül egy volt a filmek közül, amiket gyerekként végtelenítve futtattam. tény, videófüggő voltam. a kazettába valaki beletörölt (nálunk valahogy gyakran megesett ilyesmi. amikor a Pár dollárral többért került erre a sorsra, hetekig sértődőtt voltam a családra, és valójában úgy érzem, máig nem sikerült feldolgoznom a traumát.), ugyhogy csak az eleje van meg. a James Jones könyvnek ezzel szemben éppen csak a második kötetével rendelkezünk, mert az elsőt elkérte tőlünk valaki (sosem tudjuk meg kicsoda), aki azóta sem hozta vissza, de legalább jönne át a másodikért, hogy valakinek teljes legyen a sor. a kép mindenesetre a félfilm-félkönyv kombinációból összeállt, de fürállefelle végignéztem anno a sorozatot is. egyszerűen azért, mert zseniális.
és némi plusz:
“A film külön érdekessége, hogy a közismert legenda szerint az énekes Frank Sinatra a maffia nyomására kapott benne szerepet (ő játssza Maggio közlegényt). E “nyomásgyakorlás” történetét Francis Ford Coppola is megörökítette A keresztapa híres “lófejes” jelenetében.”
szóval tessék elolvasni, megnézni, szeretni Prewitt közlegényt…

minap alkotói válságról panaszkodtam (úgy tűnik ez általános jelenség), amikoris a következő tanácsot kaptam: “megtölthetnéd az üresen árválkodó sorokat emberek fikázásával. elég azt írni, hogy f egy fasz. muhahhha. utána f beirja, hogy szerintem e fasz. és ezen én már kiválóan elszórakozom.” és mivel én a közönség igényeit minden szempontból szem előtt tartó bloggerina vagyok: f egy fasz. kedves f, most te jössz! ezen túlmenően alvásban továbbra sem vagyok erős, de ennek roppant sok előnye van. például egy napon belül képes vagyok iskolába járni, dolgozni, edzeni és bulizni. és másnap megint. turn. smile. shift. repeat. a kávé életben tart. ugyan pillanatnyilag túladagolva érzem magam, meg némi pizzamérgeztés is maradt tegnapról, de összességében csak közepesen szarul, köszi. amúgy kedvence a bodza, lakhelye a dzsindzsa, tollazata sötét, tiszta feke nindzsa. Zigizigzigilemez on the air. és a héten még egy állólámpa is a fejemre szakadt, közvetlenül azelőtt, hogy három darabba törött volna össze. pedig szép volt. és kék. és világossággal áldotta meg csudi pécsi kuckómat. igen, ez is csak az utóbbi idők tendenciáját bizonyítja: pusztán személyemmel képessé váltam akármit szarrá változtatni. ez menő. szóval megint ott ültem a trutyiban, legfeljebb csak önnön szellemem fényével, de legalább buherálhattam. buherazseni vagyok, jól vigyázz! most meg azon variálok, hogy vajon írjak-e a Microsoftnak egy levelet, amiben megfogalmazom az MSN Live Messenger kettőszázhuszánhárom pont négyszáztizenkilenc pont hatos verzióra vonatkozó javaslataimat. őszi szünet basszics. plusz elfelejtettem a Manna szülinapját, de aztán eszembe jutott. (L). jah, és az Intersparban a kasszás kerek szemekkel pillogott, amikor papírzacskót kértem a nejlon helyett (valaki elmagyarázná a szatyor és zacskó közötti különbséget, vagy ezért meg inkább a Sparnak irjak egy mailt?), pedig legalább kettő forinttal drágább csak, és ugyan esőerdőt kell irtani hozzá, kivéve ha újrahasznosított, mert akkor már korábban kiírtották, és akkor többet már nem kell, de a műanyag meg szerveztlen, nem bomlik le rendesen. a Belgák bölcsek. ezittmind.