nov
23

most az jutott eszembe, kellene olyan, hogy body movin’ body movin’, meg egy kis mánimékinmánimánimékin szuppadiszkodiszkobrékin… de a körülmények fenékfixációra kényszerítenek, így a realitás talaján maradva jobb híjján agyra gyúrok. mondtam már, hogy imádok végzős lenni? pedig de, mert alig van vizsgám, és ha azzal a kevéssel is végzek – ami kizárt, mert nem tudom -, levezetésképpen direkt jól esik majd néhány kedves, könnyű államvizsga. nem sok. négy. így röviden: a májusi viszontlátásra mindenkinek, aki személyes kontaktra vágyik velem. majd olykor-olykor frissítem az iwiwes fotórepertoárt hiányom enyhítése céljából, kackac. kukac.

 
nov
20
p1020420.jpg

“Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.”

nov
20

meghalni nem megy csakúgy. biztos vagyok benne, hogy a halált ki kell érdemelni, és ha valakinek olyan utolsó pillanat adatik, ami stílusánál fogva méltó egész életéhez, az igazán nagyszerű dolog. s ilyenkor önkéntelenül sem sajnálatot vagy szomorúságot érzek, inkább beleborzongok.

nov
16

zsúfoltság van a kobakomban. csak dörömböl, zsong, kavarog és dühít a sok-sok kusza szó és mondat tőlem nekik, tőlük nekem, rólam. olyanok, akiket sosem ismertem. minekis. és amikor már majdnem úrrá lesz az összevisszaság akkor ahelyett, hogy ide kipakolnám az összes szépen sorba állított szeletkét magamból igazságot keresve, inkább kacagásba folytom mind. ez az én szabadságom. könnyű. én tudom. mosolygós, narancssárga gumicukrokká változtatott gondolatok, amiket lenyelek. aztán itthagyom az egész mocsokból épített birodalmat. és amíg te némi varázslatot imitálva vallatószékbe fekteted álbarátaid, velem tényleg csak az jöjjön, aki könnyen szédül. s lehet, hogy te valóban azt hiszed jobban tudod, pedig legfeljebb csak több időd van strázsálás közben azt szkennelni melyik kavics merre gurul. have fun! nem baj, ha nem igaz. én szívesen élek mesevilágos életet ott, ahol az a nap, amikor már többet nem pillanat az életem, amikor komolyan veszem saját létezésem… az legyen az utolsó. aztán piros orcával vigyorogva a semmi.

összegezve egy ismeretlen szavaival: “holnaptól nem iszunk, nem táncolunk, csak ülünk és nézzük a többieket, aztán majd megtárgyaljuk a kozmetikusnál hogy ki mit látott…” hajrá fiatalok!

 
nov
16
holnap megváltozok.
felelősségem teljes tudatában.

…de akkor mivel ütöd el jelentéktelen kis életed üres perceit? avagy állást kínál: dél-balatoni közösségszórakoztató.

 
nov
15

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

 
nov
15

a MOM Parkban található Match superstore árusít ízesített San Pellegrinot. hoppáhoppá. ráadásul citromosat, narancsosat, grapefruitosat és a tetejében még mandarinosat is. na erre varjál gombot öcsifej! ez már nyugat. Mauro monopóliuma összeomlóban. mikor megyünk már síelni?

 
nov
14

szituáció: Eszter évfolyamtársaival tulakodik-furakodik, tolong és nyomul a tatabányai buszra rá, arra. egyszercsak Niki észreveszi, hogy a busz csomagterének ajtaja, ami bőröndjeinket rejti, egy-egy közepes erősségű szunyogfingtól felnyílik, viszont nem csukható vissza. széfti Volán módra. Niki odasiet, és csomagját átpakolja máshova. Eszter ekkorra már pozícióba kerül a busz ajtajában. neeem-nem. itt 118,5 kilóméternyi álldogálás pereg-forog kockán hölgyeim és uraim 885 forintos áron. a játék tehát nem babra megy. Eszter: – jó napot! Siófokig kérek szépen egy diákot. majd apropó jelleggel hozzá is teszi: - a legelső csomagtartóból pakoljuk át a bőröndjeinket? az ajtót nem lehet rendesen becsukni. mindig kinyílik. Buszos bácsi: - nem nyílik ki. hát ennyi. punktum. én kérek elnézést. lelki szemeim előtt felvillant kis piros bőröndöm a flaszteron, és eszembe jutott, hogy buszvezető bárki lehet, akár már nyolc osztálytól kezdődően plusz egy jogsival. hajrá.

 
nov
10

tézis: a magyar felsőoktatás hallgató-centrikus.
antitézis: a magyar felsőoktatás nem hallgató-centrikus.
szintézis: nincs adat

konklúzió: Hegelnek fogalma sem volt az egyetemi bürokrácia gáncsoskodásairól.

nov
3

…avagy hepi börszdéj minden érintettnek! többnyire szomorú, hogy az ember huszonkettő után nem huszonegy lesz megint. hülyén lett kitalálva ez az egész. ha egyszer alkalmam nyílk rá, ezen álláspontom feltétlenül ki is fejetem az illetékeseknek, akik így intézték az életet, de előbb jöjjön egy születésnapi beszámoló arról a mulatozásról, ami mindenbizonnyal az év legjobban sikeredettjeinek egyike volt. figyelj csak…