kézilabda meccsen viszonylag ritkán látni olyat, amikor a békésnek látszó, hetvenen túli drukker bácsi az első sorból összecsavart újsággal veri az arra tévedő játékos(ok) fejét. pedig a Kiel – Ciudad Real BL döntőn ilyen is volt. jókat derülve néztem, mert nagyjából azt hittem, ez nem is létezik, pedig de. nem hiába magyarázta Andorka Marika néni majd’ minden edzésen valamikor hetedik környékén, hogy a kézialbda test-test elleni játék, de nem biztos, hogy pont erre gondolt. zárójel nyit: lehet ám, hogy a roppant szimpatikus Zeitz mellén spanyol ráhatás nélkül is szétfeszült volna az a mez, eszvéesz. zárójel zár. s hogy ezt most akkor hogy? hát úgy, hogy miközben a szojjetek nyertek a nemisértemhogyancímvédő görögök ellen, nekem véletlenül eszembe jutott a visszavágó Szarajevóban. kis késéssel ugyan, de még a lényegi balhé előtt sikerült bekapcsolódni a “játékba”. aki nem látott még hétezer mérges bosnyák ultrát egy helyen, ráadásul olyanokat, akik nem fociladbára gerjednek, az okvetlenül nézze meg az ismétlést ma este fél hét körül, mert ilyen szaftos botrány kézimeccsen ritkán adódik. bár a tendencia érezhető…

ipari mennyiségű négylevelűt kaptam a szomszédnénitől, mert ő nem szarral gurigázós fajta. náluk gyakorlatilag legelni lehet a szerencsét, s ha ez nem segít rajtam büntető eljárásjog ügyben, akkor valószínűleg semmisem.