amikor Ricsike megmutizta a Time Of Your Song-ot, gyakorlatilag egy ideig többet ki sem kapcsoltam, végtelenítés alá került. akkor még nem is sejtettem, hogy a fiatalember, aki olyan kis aranyosan dudorássza a refrént egy szakállas-kripás-jólöltözött fazon, aki emiatt eléggé mókásnak hat, de ez a legkevesebb. mert arra meg főleg nem számítottam, hogy ő ugyanaz a fiatalember, aki a sok hajjarajajo után – miközben vadul keresem magadban a világzeneértő felemet, és mire már majdnem megtalálnám – rettentő beatboxba kezd a CNN stúdiójában, vagy épp lenyomja Mc Hammert, de például Lettermannál sem gyakran látni olyat, ami zsidó reggi/higirihiphápjóó.

nekem már régóta van egy elképzelésem arról, hogy alanyi jogon kellene járjon minden háztartásba egy hávégé, vagy világgazdaság… vagy valami olyan papíralapú termék, amit nem csak gyújtósnak, meg felénk vidéken a csibék, kacsák alá érdemes használni, ami a blikk-sztorimagazin-kozmopolitán háromszögnél magasabb értelmi színvonalat képvisel. addigis itt egy csillagosötös poszt a kispajtás szokásosan szórakoztató stílusában, benne a nagy-nagy igazsággal.

Marc Jacobs zseni, pont. aki nem hiszi, járjon utána…

zsák meg a foltja… mennyire ócska, de borzasztóan igaz. az emberek megérdemlik egymást, a barátaikat és az üzletfeleiket is. és te mit parodizálsz?

azoknak, akik kövér könnycseppeket morzsolgatva várják az almafront legfrissebb híreit: majdnem tudom használni a kis készülékem. (mert András egy hős, egy macmentő szupperhíró, egy igazi férfi!) majdnem. (nem András a majdnem, mert ő teljesen, hanem ami előtte van.) mondjuk praktikus lett volna visszaküldeni a töltőt is… fene a telhetetlen pofámba.

ide kiteszem, hátha átmászik valaki más fejébe, végre nyugton hagyja az én gondolataimat, nem cincálja tovább őket azzal, hogy megállás nélküli dudorászást kényszerít rám. úgylegyen! (pedig mekkora jó hangom van, hajajj.) és valaki a The World Should Revolve Around Me-t is magáévá tehetné, mert szétrobban az agyam.

amikor valami, ami el tud romlani, és történetesen el is romlik – minden, bármi, akármi, mindegymi – akkor mindig a nagy klasszikus murphológia jut eszembe, és kezembe veszem a könyvet, és naná, hogy könnyesre röhögöm magamat, mert attól függetlenül, hogy például másfél hónap anyapécé bőven elég volt a zzzinternetfüggés kikezelésére, még szeretném visszakapni a laptopom tisztelt faszlengetők doktorbácsi a szervízben. szóval a magam megnyugvása érdekében átismételt semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik-féle örökérvényűek között brilliáns gondolatok csillantak meg:

itt van például a “mosolyogj! a holnap rosszabb lesz a mánál” vagy a Murphy-törvény O’Toole-féle kommentárja: “Murphy optimista volt”… eddig még semmi sem bíztató a világra nézve, és ha hozzáteszem, hogy a Murphy-törvény tizedik folyománya szerint “természet-ősanyánk ócska kurva volt” akkor azt hiszem a dolgok állását illetően semmi csodálkozásra nem lehet okunk. mi különös is lenne abban, hogy például kettőezer-nyolcban másfél hónap sem elég, egy pinduri alkatrésznek arra, hogy megérkezzen szerény országunkba. persze, ha a Pluton fröccsöntik az ufo-fejű, űrpufi galaktikusmunkások az más! szóval “ha esik, akkor zuhog”, “ha jól érzed magad, ne aggódj. el fog múlni” és társaik… és mégegy, aminek pillanatnyilag semmi köze sincs a mekboltponthuhoz (amit kis sorstársammal rituális keretek között fogunk felrobbantani egy szép napon, igaz-e Pecér?), de ami késik nem múlik, kitudja. szóval Ginsberg teorémájáról van szó, ami olyan rettentő bölcsen hangzik, hogy muszáj idéznem:
1. Nem nyerhetsz.
2. Nem érhetsz el döntetlent.
3. Még a játékból sem szállhatsz ki.