ez egy post akart lenni, amiben leírom, az élet úgy alakult, hogy a Baník pod Radzimom óta én gyakorlatilag mindent elértem a sísportban, amit ember elérhet. leírtam volna, hogy übermenő carving mesterré nyilvánítottam magamat a kettesalpokban, majd ezzel a lendülettel rádöbbentem, hogy új kihívásokat kell keresnem az életben, szóval a csúcson száltam ki. elmeséltem volna, hogy egy jófej jézuska szponzorált térdneként egy-egy tenyérnyi véraláfutást, de semmi baj, mert két napos boarder lányként, tele naív lelkesedéssel olyan szinten tehetségesnek érzem magamat, hogy még legfeljebb egy délutáni Eplény, és simán lenyomom Shaun Whiteot. majd az egész sztorit a Baník pod Radzimom résznél valami kellemes képi élménnyel illusztráltam volna, hogy szemléletesebb legyen a oldschool dolomiti szupperszki életérzés, meg hogy kiderüljön, egy hegyről beszélek valahol Szlovákiában. aztán egyszercsak kincsre bukkantam, és ekkor hirtelem minen egészen új értelmet nyert…

kedves balatonföldvári ifjúság, tessék jól figyelni! Béla, aki valódi, élő legenda ebben a városban, aki évtizedek óta pontosan ugyanabban a tróger melegítő gatyában rodeózik ratrakkal (és aki valójában egyáltalán nem Béla, de mindegy)… A Béla, a mi Bélánk csupanagybetűs… komoly beruházásokat hajtott végre az ojjektumon. már régóta hallani arról, hogy szert tett hóágyúra. a hír kéremszépen nem kacsa! nem is egy hóhányó jószág dolgozik. bizonyíték itt. továbbá a képek tanusága szerint radikális változtatásokon esett át a vizesblokk is. sajnálatos módon nem sikerült megállapítanom, hogy az első, avagy a második emeleti fürdőszobáról van-e szó, de remélhetőleg a fejlesztés mindkét szintet egyaránt érintette, így mind a leányok, mind pedig a fiúk pettyes zuhanyfüggönyök mögött tisztálkodhattak, ami nekünk még nem adatott meg. mielőtt azonban véletlenül bárki is megzavarodna a komoly változások láttán, szeretném kiemelni az állandóságot, mint értéket képviselő jegyeket is a szálláshelyen. nos, az előbb említett két dolgot leszámítva tulajdonképpen minden eredeti állapotában található, ez nyilván koncepció volt a modernizálás során. így autentikus formában hagyták meg a hálószobák berendezését, a bárt, és az étkezőt is. dolomiti szupperszki életérzés, tehát továbbra is teljes pompájában tündököl 561 méteres tengerszint feletti magasságban, és a tulajodnos takarékos ruházkodásának köszönhetően a fejlesztésre szánt tőkéből még saját honlap fenntartására is futotta, ami külön öröm.

a földvári ifjúság jelentős hányada számára jelent komoly szocializációs mérföldkövet a szálláshely, és ha azok a falak mesélni tudnának… szóval kinevetni nem, legfeljebb csak megmosolyogni ér, és azt is csak kicsit, mert rengeteg sok mókás történet, hangos nevetés maradt utánunk. élmények, emlékek, meg rettentő mennyiségű zaj. és fogadok, hogy a teljes gyerekkorunk lyukas ajtókkal, alumínium kanalakkal, falba karcolt képekkel, meg hasonlóan szupertitkos nyomokkal dokumentálható ott a mai napig…