“Egészen biztos, hogy a jóisten nagy hokiszurkoló. Magához hívta Gábort és biztosan együtt nézték a meccset.” (Glen Hanlon)

nem hiszem, hogy csak a hosszúra nyúlt labilis szezon teszi. ez a cikk egyébként is könnypotyogtatós. elérzékenyülős. libabőrözős. büszkeséges. ahogy minden egyes meccs is az. ilyenkor szeretlek magyarország.

*de inkább az egész évé.

az normális, hogy annyiszor pottyan ki a könnyem, ahányszor látom? olyan szép nagy itt ez az udvar, mennyien elkajláskodhatnának? ma kicsit szabad ez… najó, azt hiszem labilis az idegállapotom.

olyan benyomást kelthetek, mint aki nem kicsit beszűkült érdeklődési körrel bír, pedig jajj, mennyire nem, inkább csak dizájnblog addikcióm legkedvesebb élményeit igyekszem megosztani, hamár komolyabb téma erejéig nem jönnek a szavak, és mivel az American Apparel mariahilferes elgyengüléseim rendszeres tárgya, iziben kívánságlistás termék lett az, ami amúgy sem gyengén menő: Head Hoods.

valaki ténylegkomolyan hívjon orvost!