kisgyerek módjára bírok lelkesedni a pillanatért, ahogy az üres papír egyszercsak fényképpé alakul. a semmiből egyre erősebben kirajzolódó alakokkal hirtelen valami lesz, keretbe záródik az idő, és egy kis darabja örökre úgy is marad. giccsbe csöppenő gondolat, de tény, a papírképeknek hangulatuk van, a polaroid pillanatoknak méginkább.

a fenti kép azon a napon készült amikor megszülettem. nincs benne semmi érdekes. de ha hozzáteszem, hogy a fotós, akkor már ötödik éve minden egyes napját megörökített egy polarioddal egészen haláláig, rögtön sokkal izgalmasabban hangzik. photo of the day project, azaz egy ember élete 1979. március 31-től 1997. október 25-ig képekben. a misztikus fotográfusról nem derül ki bővebb az oldalon, pedig a 6697 képről már wiki is tud, de kiváncsiságom maximálisan kielégítést nyert innen.