életem utolsó szabad vasárnap délutánja volt, és hétfője meg keddje lesz, mielőtt az első igazi munkanapom munkaszüneti napra nem esik. de arról nem volt szó, hogy esik.

kettőspont után milánidézet következik: “ami nem nyitóbuli, az mind afterparty…:D” ezzel tömören magyarázatot is nyert, miért van az, hogy nálunk januártól szeptemberig minden szombat szezonnyitó, szeptembertől decemberig meg afterparty. ezenkívül jeles alkalom kategóriában van még egy immár hagyományosnak számító éljen szeptemer 3. mulatságunk is, mert egyszer volt olyan, hogy az is szombatra esett.

(azon godnolkodtam, hogy ha van olyan, hogy a fellépő lemondja az érkezést, és ezzel bukja a gázsit, akkor olyan is van, hogy a kedves feszitivál látogató kuncsaft (például én) közli, hogy bocs, de mégsem live acttel jönnék, legfeljebb csak fényképet küldök magamról valamelyik haverommal. akkor visszakapnám a jegy árát?)

…és mire leírtam, megszólalt valami vekonyka hang az agyalapom mögött, hogy ilyen post mellé diliflepni is jár. kitettem a zárójelet.

van ugyebár az adószám. nem! pontosan adóazonosító jel. bocsánat. amennyire tudom, valahogy úgy generálják, hogy benne van a kiegyezéstől a születésedig eltelt napok száma, vagy valami ilyesmi. az teljesen normális, hogy amikor nekem kreáltak ilyen számot, nem sikerült a hiba nélküli behelyettesítés egy viszonylag nem nehéz képletbe. értsd: 25 leszek hamarosan, adószámomat tekintve viszont ötvenes éveimet taposom mostmár keményen. gyorsan repül az idő… ez viszont azzal jár, hogy az összesmindenféle rendszer, ami adószámot kér (egyetem, bank, biztosító…) észreveszi, hogy nem paszolok adószámmal a születési dátumomhoz, és ettől kezdve megáll a tudomány. rutinos elbaszottadószám tulajdonosként rögtön jelzem, hogy a hiba egy másik készülékben van, és próbálom magyarázni. a gyakorlatlanabbak ilyenkor rögvest új számsor igénylését javasolják. ők még nem ismerik az adószám kalauz alfáját és omegáját: egy ember, egy élet, egy adószám. punktum. ezért van az, hogy én átlagosan félévente hatósági igazolásért rohangálok, amit 30 napig boldogan lobogtathatok, hogy én én vagyok, és semmiféle adócsalási kísérletről nincsen szó. tegnap is voltam. és – nyuszika után szabadon – ma is megyek. egyszerűen, mert időközben megszerettem, ha két roppant szimpatikus férfiember útszéli stílus határait súrolva, ámbár bajsza alatt érthetetlenül motyogva kioktat, és ugyanezt teszi az összes várakozó sorstársammal. szeretem, mert mi összemosolygunk a vadidegenekkel, egy pillanatra mély sóhajokkal kísérve bajtársak leszünk az adóhatóság színe előtt, és az az ötletem támad, hogy kiváló terápia ez a társadalmi összefogás erősítésére. komolyan.

az biztosan úgy van, hogy akit én nagyon várok az már csak azért is minden igyekezetével azon van, hogy jól elszarja az egészet. csak azért lehet, hogy a tavalyi massive attack egyetlen egy másodpercét sem vagyok képes felidézni (és ennek a rézangyal pálinkaházhoz semmi köze) vagy, hogy fatboy slim, mint híres-neves előadóművész megszünt számomra létezni, és techno szarával bezárólag örök időre kitörölte magát a létező összes lejátszási listámból. úgy tűnik idén sikerül ezt a remek hagyományt annyiban továbbfejleszteni, hogy akit én nagyon várok, kapásból el sem jön. tökéletesen igaza is van, mert a semmiből legalább nincs balhé. szóval tekintettel arra, hogy a nyomtatott nagybetűs groove armada fellépését kisbetűkkel törölték, már elárulhatom, hogy kis túlzással összepisiltem magamat amikor megláttam a fellépők között. és ezt így nyilván a kétéves tapasztalat okán rosszul tettem, ezért igyekeztem takarékra állítani mindenféle rajongást, ami abban nyilvánult meg, hogy csak egyszer hívtam föl a ricsit visítva, és ettől kezdve mindig skippeltem a számokat, hogy kellőképpen kiéhezve érkezzek a nagy napon… hogy aztán majd kielégítetlenül távozzak. hát fákk. és engem csak diszkréten vigasztal a röyksopp, akármennyire is szeretem őket, nem igazán vagyok meggyőzve színpadi képességeikről. kivéve, ha karen dreijerrel érkeznek majd, ami valljuk be csak annyira sanszos, mint az én asztronauta pályafutásom, de lehet, hogy ez picit esélyesebb. moby meg kicsit mindig másodhegedűs volt nekem őfatboysága mögött, de mivel vele végképp leszámoltam, nem tudom, mit gondoljak…

ez most egy ilyen bejegyzés. mert megérdemlem.

…and the living is easy.