miért menjenek jól a dolgok, ha mehetnek szarul is. (kedvenc padtársamat helyezetfelismerésből jelesre osztályozom.)

- helló, eszter vagyok, borítékfüggő. 20 órája tiszta.
- tapsoljuk meg esztert!

a tegnapi mostmár hivatalosan is az eddigi szaresték legszarabbika. kezdve az aluljáróban megesett közjátékkal, egészen az insomnián át, a ma reggelre – mindezek után – megnyert egyeztetésig. de legalább nem kellett korán kelnem, mert nem is aludtam. ja, és a bal orrlyukam továbbra sem funkcionál. ezért három jótanács a nap túlélési taktikájához: a kávé életben tart, a szívem még mindig folyékony, és idenekem az emhetest a balaton felé iziben!

estére hatra nő a testemet borító hegek száma. egyik sem “unknown drunken injuries” kategóriában induló, pedig az úgy lényegesen viccesebb lenne. éljenek a sebészeti beavatkozások, a sorstársak meg a rokkant roll! mi idén varratokkal hódítunk.

negyvenhat és fél fokban menő betegnek lenni. komolyan.