ráncfelvarrva. vizuálisan kicsit megzavarodva (viszonyításképpen, Index fazonváltást például hónapok alatt dolgoztam föl). macistul, kukacostul, tehenestül, de fixen pázsit felett szivárványosan. megköszönve!

Mr. Tarantino, Ön elmeháborodott és zseni. Mr. Pitt, Önnek ezzel – a homokos aerobic edzőt is mellé csapva – lassan hajlamos leszek megbocsátani élettársát. Miss Dietrich Kruger, Ön igen kellemes meglepetést okozott. Inglorious Basterds, óóóriási.

…és addig nincs vele a világon semmi gond, amíg minden alkalommal villantani kell a dízsés személyit, amíg menetrend szerint három napos mulatság az ünnep, amíg anyukáékkal állatkertezve hármunk közül nem engem csap meg a villanypásztor, amíg a teszkóban nem mi döbbenünk meg mások választásain, amíg megy a reggelig táncolás, a zavarba ejtés, amíg ennyi a kedves kispjatás, meg a léglirosék, mojitok és vodkaredbullok, évszaktól független mikimókák, negyed évszázadok…

a mosolyogj! nem pont a leghasznosabb jótanács, amivel elengedik az embert munkaértekezletre. nos, ha mással nem is, ennyivel mindenképpen hozzájárultam az eseményhez. ennyi.

egy metrószerelvénynyi elhomályosult férfi tekintet nézte a redbullos lányt, aki air race dresszben zavarta meg a reggeli semmibe bámulás szokott rendjét. hiába, én is érzem minden hétköznap az egyenruha hatalmát.

(amúgy, megfigyeltem, és arra jutotta, hogy ha netán valamelyik versenyző le találna zuhanni, az az őt 3 centiméterről lekövető helikopáter miatt lesz. a kamera fog beleakadni a propellerbe, és nem a repcsi a lánchídba. ebben biztos vagyok.)*

*update: reggel még vicces volt a sok pörgő-forgó röpüllőgép. jelenleg úgy saccolom, hogy fel fog robbanni az agyam és a füleimen keresztül kifolyik majd a koponyámból. de juhé, már csak két nap…

larry hangman. siesd el!

ma megrugdosott egy hetvenes néni. először egy galambot (ő elrepült), aztán engem (én félreugrottam). múlt héten egy szintén nem serdülő korba lépő bácsi egymagában szidta ugyanott a Demszkyt, majd felszált a hatvanegyesre. ők már nem hiszem, hogy kinövik.

tegnap ünnepélyes kereteket mellőzve megtörtént a nagy mű leleplezése. a látvány teljes megelégedéssel töltött el. gyorsan a legcsinosabb hegemmé is nyilvánítottam őt. menő.

az a baj, hogy általában túl sok a még nem jó, már nem jó vagy a majdnem jó és ehhez képest csak nagyon ritkán pontjó. ilyen és például még ennél is sokkal fantasztikusabb gondolatok járnak a fejemben reggelente az ötvenkilences villamoson. kivéve, amikor eszembe jutnak a hétvégék, a lokál partitextilek, vagy ahogy andriska bódénak vetett háttal ül a porban, mert olyankor a széles vigyorból akaratlanul hangos nevetés lesz.