a kisbabák olyan nagyon egyformák mind. ő természetesen más. azon túl, hogy édesen maszatos a szája, ő tegnap még nem létezett aztán egyszercsak lett, és majd ha ezt a momentumot sikerül feldolgozni, akkor lassan összebarátkozom azzal a gondolattal is, hogy nagynéni lettem. de nem is ez a félelmetes hanem, hogy apukám egy nagypapa. jajjistenem. mit kell ilyenkor csinálni?